Befagyott váll

A vállunk naponta több százszor-ezerszer elmozdul; nem csak óriási súlyok cipelése történik a váll vezényletével, de testünk súlyát is képes megtámasztani önmagában az egyik vállízület. A váll harmonikus működéséhez a szorosan vett vállízületen kívül a kulccsont mind a szegycsonthoz, mind a lapockához való megfelelő kapcsolódásának is fontos szerepe van. A vállízület környékén futó inak és nyáktömlők állapota is lényeges szerepet játszik a tökéletes mozgásban; bármelyik "közreműködő" megbetegedése fájdalmat, funkciózavart eredményez.
Leggyakoribb a hirtelen, ismeretlen okkal jelentkező nagyon heves válltáji fájdalom, amely mellett a legkisebb mozdulat is szinte elviselhetetlen; általában éjszaka tör a rendszerint középkorú betegre, és csak a legerélyesebb fájdalomcsíllapítók képesek enyhíteni. Az első attak után következik a kevésbé fájdalmas, de hosszadalmas második fázis, amikor a váll mozgásai rohamosan beszűkülnek, végül a beteg minden irányban csak néhány fokra tudja emelni a karját.

Ez az állapot a "befagyott váll".
Bármilyen egyéb, vállat ért gyulladás, sérülés is ugyanehhez a végállapothoz juttatja sajnos a szenvedő alanyt. Erélyes gyulladáscsökkentők alkalmazása mellett csak néhány napra szabad az ízületet pihentetni; megfelelő időben és megfelelő szakértelemmel el kell kezdeni a "kimozgatást".

Ha már "befagy" a váll, sokszor könnyek mellett, de kitartó, rendszeres gyógytornával vissza lehet nyerni az eredeti funkciók java részét. Egyes, nagyon elhanyagolt esetekben altatásban kell az összenövések felszabadításával a befagyott vállat feloldani.