Alagút szindróma-idegek az alagútban
Az emberi test csodálatos mozgásokra, fizikai teljesítményekre képes. Ámulunk a balettáncos, a rúdugró, a kötéltáncos, a sebész, a szobrász és még sok más ember teljesítménye láttán. Ha ebben a tökéletes rendben és hibátlan együttműködésben (ízületek, izmok, szalagok, idegek, erek, stb.) valahol zavar keletkezik, akkor már a legegyszerűbb mozgás is nehezen, fájdalom árán jön létre. A zsibbadó, erőtlen, bizonyos mozgásokban korlátozott csukló-, kar-, alsóvégtag-, lábfejpanaszokkal küszködő beteg legtöbbször reumatológushoz fordul segítségért. Ilyenkor pedig a történet gondos meghallgatása és a vizsgálat után az orvos bejelenti a betegnek: "Önnek bizony alagútszindrómája" van.
Ez ugyanis a képszerű, orvosi megfogalmazása azoknak a bajoknak, amelyek egy meghatározott izomcsoport működését vezérlő ideg leszorítottsága következtében alakulnak ki.
Az idegek lefutásuk során a test bizonyos szakaszain csontos vájatban, alagútban futnak, felettük inak, szalagok húzódnak. Ha bármilyen okból a tér beszűkül, az alagútba "szorulhat" az ideg. A teret pedig nagyon sokféle állapot, betegség szűkítheti. Folyadékvisszatartással járó állapotok: például terhesség, klimax, keringési zavarok, hormonális betegségek -cukorbaj-, alulműködő pajzsmirigy, köszvényes csomó, trauma utáni hegesedés csak töredéke a lehetséges okoknak. Persze az ideg maga is gyulladt lehet, és emiatt megduzzadva "kinövi" az alagutat. A környéki ízületi gyulladás okozta felrakódások ugyancsak gyakran hozzájárulnak a térszűkítéshez.
A leggyakoribb alagútszindróma a csukló magasságában kialakuló idegleszorítás következtében jön létre. Ilyenkor az ujjak, leginkább a középső ujj zsibbadt, érzéketlen, a kéz szorítóereje csökken. A beteget általában éjjel is felébreszti a kellemetlen "idegentest" érzés: keze nehéz lesz, mintha fából lenne. Súlyosabb esetekben a kéz "párnái", amelyek az egészséges izomtömegből adódnak, eltűnnek, a kéz izomzata sorvadni kezd.
Amikor a beteg már orvoshoz fordult, többféle diagnosztikus módszer van a leszorítottság helyének és mélységének tisztázására: az izomtevékenység elektromos vizsgálata, idegsebesség-mérés, az erek állapotának ultrahangos felmérése, stb. Legtöbbször a kiváltó ok megszüntetésével (például folyadékháztartás rendezése, cukorbetegség karbantartása, stb.) lényeges javulást lehet elérni. A kéz éjszakai sínezése, megfelelően adott helyi gyulladáscsökkentő injekciók eredménnyel járhatnak.
Az esetek kisebb részében azonban végül is sebészi úton kell a "felszabadítást" elvégezni.
Mint a legtöbb bajnál, itt is igaz: minél korábban felismerjük a zsibbadás, érzéketlenség okát, annál kisebb esélyünk van izomzatunk károsodására, funkcióink beszűkülésére.
